Lukafalon

Nőnek a gyerekek, és eljön az idő, amikor összepakolja mindenét, máshol hajtja álomra a fejét, és attól a naptól kezdve nem lakik otthon. Az ember kicsit szomorú, kicsit büszke, kicsit aggódik és nagyon nehezen szokja új életét. Az első időben még fel sem tűnik a helyzet véglegessége, hiszen kirándulni, pár napra elutazni mindenki szokott, néhány kamasz esetében… Tovább »

Hallom amit mond, ismerem a szavakat, felfogom a mondatait, és mégsem értem. Kérem ismételje meg, hátha akkor… Nagyon figyelek, nagyon akarom érteni őt és mégsem megy. Párszor próbálkozunk, kedvesen kérdezünk, kapunk egy újabb választ, arcunkon látszik, hogy ez még mindig nem jött át, még mindig  nem értjük. Ő legyint, mindegy…. hosszú, nem is érdekes mondja… Tovább »

Még nem száradt meg a beigli az asztalokon, még illatoznak a feldíszített fenyők, még fülembe csengnek a hangzatos szólamok a szeretetről, törődésről, emberségről… Öreg volt és elhasznált, igazából nemtelen. Erősen kopott ruhájában nem is látszott, nőként vagy férfiként élte az életét, amíg meg nem szűnt létezni a külvilág számára. Durva árkokkal barázdált arcából megtört, régen fényüket vesztett… Tovább »

Sok olyan fal van, amin senki nem láthat át.Vannak magas, kemény kőfalak, és vannak olyanok is amiket benő a repkény jótékonyan palástolva annak ridegségét. Ez nagyon megnyugtató annak, aki a falon belül van és kíváncsivá teszi azokat, akik nap mint nap arra járnak. Az emberek nem csak a házaikat védik vastag falakkal, hanem a lelküket is. Ott van az a… Tovább »