Lukafalon

Elbúcsúzott a fiútól, alig várta hogy hazaérjen. Nagyon nehezére esett megígérni, hogy semmi hülyeséget nem fog csinálni a bukás miatt, mert tudta hogy hazudik. Gyorsan nyomott egy búcsúpuszit és felszaladt a lépcsőn. Ilyenkor senki nem szokott itthon lenni, bőven lesz idő mindenre, amit eltervezett. Kinyitotta az ajtót, megcsapta az otthon illata, könnybe lábadt a szeme… Tovább »

Szerintem mindenki találkozott már ezzel a nevelési módszerrel, érezte is a saját bőrén. Akkor amikor szenvedett tőle, meg is fogadta talán magában, hogy ő bizony soha nem fogja alkalmazni. Vannak akik aztán túllépnek az emlékeken, és mire felnőnek észre sem veszik, amikor szóval ütik azt, akit állítólag szeretnek. Általában alárendelt személlyel alkalmazzák, szülő a gyerekével, tanár… Tovább »

A kislányok megszületnek, felnőnek, közben sokat babáznak, aztán amikor eljön az ideje, férjhez mennek, majd gyerekeket szülnek, anyává válnak. Minden megy magától, az egész család elcsöppen a boldogságtól, a baba alszik, eszik, fejlődik, az anyuka boldog, kiegyensúlyozott és szép. Legalábbis erről szólnak a beszámolók, ezt látjuk a filmekben… De így van ez valójában? Tényleg ilyen tündérmese… Tovább »

Pár nap csak és már ott is vagyunk… Ahogy az ember a gyerekei születésnapjait ünnepli, óhatatlanul elmereng azon, mi is történt eddig… Mindent sokkal előbb csináltál, mint a korod béliek, már az első érezhető magzatmozgás idejét sem írta be az orvos a kis könyvbe, mert szerinte csak belezavartunk volna a rendbe vele. Pedig én határozottan… Tovább »

Nőnek a gyerekek, és eljön az idő, amikor összepakolja mindenét, máshol hajtja álomra a fejét, és attól a naptól kezdve nem lakik otthon. Az ember kicsit szomorú, kicsit büszke, kicsit aggódik és nagyon nehezen szokja új életét. Az első időben még fel sem tűnik a helyzet véglegessége, hiszen kirándulni, pár napra elutazni mindenki szokott, néhány kamasz esetében… Tovább »