Vannak dolgok, amelyek mélyen bennünk élnek, de időről – időre feltörnek a tudatalattiból, helyet követelve a hétköznapok megszokott folyamában, felkavarva és fénnyel beragyogva azt. Ilyen az én mesém is. Tudom hogy létezik, hisz a sejtjeimbe van vésve, sokszor eszembe jut, de ilyentájt felerősödik az érzés, megrengeti a lelkemet nagyon… Ha gyerekvállalásról van szó, annyiszor hallani… Tovább »
A kislányok megszületnek, felnőnek, közben sokat babáznak, aztán amikor eljön az ideje, férjhez mennek, majd gyerekeket szülnek, anyává válnak. Minden megy magától, az egész család elcsöppen a boldogságtól, a baba alszik, eszik, fejlődik, az anyuka boldog, kiegyensúlyozott és szép. Legalábbis erről szólnak a beszámolók, ezt látjuk a filmekben… De így van ez valójában? Tényleg ilyen tündérmese… Tovább »
Pár nap csak és már ott is vagyunk… Ahogy az ember a gyerekei születésnapjait ünnepli, óhatatlanul elmereng azon, mi is történt eddig… Mindent sokkal előbb csináltál, mint a korod béliek, már az első érezhető magzatmozgás idejét sem írta be az orvos a kis könyvbe, mert szerinte csak belezavartunk volna a rendbe vele. Pedig én határozottan… Tovább »
Nőnek a gyerekek, és eljön az idő, amikor összepakolja mindenét, máshol hajtja álomra a fejét, és attól a naptól kezdve nem lakik otthon. Az ember kicsit szomorú, kicsit büszke, kicsit aggódik és nagyon nehezen szokja új életét. Az első időben még fel sem tűnik a helyzet véglegessége, hiszen kirándulni, pár napra elutazni mindenki szokott, néhány kamasz esetében… Tovább »
