<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Lukafalon</provider_name><provider_url>https://lukafalon.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kocsis Róza</author_name><author_url>https://lukafalon.cafeblog.hu/author/kocsis_roza/</author_url><title>Elmegy, mert egy élete van...</title><html>&lt;p&gt;Először a nagyfiú ment el, a szerelme után. Nagyon nem akaródzott itt hagyni a családot, barátokat a kisváros viszonylagos nyugalmát, de mint tudjuk a szerelem nagyon erős, úgyhogy hosszas hezitálás után mégis útnak indult.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Anyja - mint az anyák általában - aggódott érte, de belül kicsit büszke is volt fiára, aki elment az álmai után. Lett munkája, jó fizetése, szabadidejében utazgatott, felfedezte új hazája szépségeit. A honvágyról egyre ritkábban esett szó, a beszámolók egyre inkább azt sugallták, ő ide már csak látogatóba fog járni. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Élvezte, hogy napjai nem csak a munkáról és a kifizetett csekkekről szólnak. Kiszámítható és tervezhető, új élete teljesen megváltoztatta, nyitottabb és magabiztosabb lett, tudta mit akar és azt, hogy érheti el.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Időközben a húga és annak barátja is úgy döntött, kipróbálja sikerül-e nekik is felépíteni közös életüket a szülőktől távol. A testvéri segítség jól jött, egyszerűbbé tette a váltást.Voltak nehézségek, akadtak rosszabb napok is, de viszonylag hamar kialakult az ő életük is, már segítség nélkül is megálltak a lábukon.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A legkisebb fiúnak, még érettségi előtt megvették a repülőjegyet, hogy a vizsgák után azonnal indulhasson.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A szülők itt, a gyerekek a világ másik felén... Meddig lehet ezt  bírni?&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A következő repülőjegy az apa nevére szólt, aki fiatalos lelkesedéssel és hatalmas energiával látott neki az új feladatnak. Újra kellett építse az életét, hogy megint együtt lehessen az egész család.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az anya maradt már csak itthon, dolgozott reggeltől estig, hogy ne kelljen gondolkoznia.Egyedül élt a hatalmas családi házban, aminek minden szeglete közös emlékeket hordozott. Párszor volt látogatóban a családnál, egyre nehezebben jött vissza, hisz otthon ott van az ember, ahol a családja.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Eltelt pár év, mióta az első jegyet megvették, és most jön az utolsó. Már ő is számolja a napokat az indulásig. Még elintéz ezt-azt, összepakolja a holmikat, amit vinni akar. Elültet a kertben pár virágot, hogy szép legyen, mint eddig minden nyáron, bár ez a nyár már teljesen más lesz, mint az edddigiek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Itt hagy házat, hazát és elmegy messzire, ahol megélheti az életét, ahol boldog lehet, mert itt már nem az.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az utcából többen elmentek, a városba sokan  csak látogatni jönnek haza, az országot rengetegen itt  hagyták. Üresek a házak, hiába várják a lakóikat, akik elmentek, mert egy életük van és azt tartalmasan, szépen, anyagi biztonságban szeretnék megélni.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Az ő unokáik már nem itt születnek, nem itt tanulnak és dolgoznak, lehet magyarul is alig tudnak majd...&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>