Hatalmas plak\u00e1ton\u00a0vastagon szedve szerepelt\u00a0ez a sz\u00f3, alig v\u00e1rtam, hogy az id\u0151 elrongyolja \u00e9s elmossa az es\u0151...\u00a0Egy r\u00e9gi t\u00f6rt\u00e9net \u00a0jutott eszembe r\u00f3la, amit most el is mes\u00e9lek.<\/p>\r\n
Gimnazist\u00e1k voltunk akkoriban, b\u00fcd\u00f6s kamaszokk\u00e9nt is emlegetik ezt a koroszt\u00e1lyt n\u00e9ha. Vagy haragb\u00f3l, vagy csak t\u00e9nyszer\u0171en. Haragk\u00e9nt n\u00e9ha m\u00e9g enyhe is a kifejez\u00e9s, t\u00e9nyszer\u0171en viszont el\u00e9gg\u00e9 orrfacsar\u00f3, f\u0151leg torna\u00f3ra ut\u00e1n...<\/p>\r\n
M\u00e1r akkor sem volt k\u00e9pes a \u00a0di\u00e1ksereg negyvenen, t\u00edz perc alatt, k\u00e9t zuhannyal megoldani ezt a probl\u00e9m\u00e1t,\u00a0ugyan\u00fagy mint manaps\u00e1g... \u00a0Maradt a dezodor, a loncsos tornacucc is ugyan\u00fagy ment a szatyorba \u00e9rlel\u0151dni a k\u00f6vetkez\u0151 \u00f3r\u00e1ig, mint most. Eddig ugye minden egyforma. A k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g abban van, hogy nek\u00fcnk nem sorakozott a folyos\u00f3kon \u00a0szekr\u00e9nyhad, ami befogadta volna a ruhahegyeket. Mivel az ember ebben a korban igen lusta \u00e9s ebb\u0151l ered\u0151en igen tal\u00e1l\u00e9kony is, megoldottuk hogy ne kelljen cipelni, amit felesleges \u00fagyis, h\u00e1t betett\u00fck a tan\u00e1ri dobog\u00f3 al\u00e1, sz\u00e9p csendes egyet\u00e9rt\u00e9sben minden torna\u00f3ra ut\u00e1n.<\/p>\r\n
El lehet k\u00e9pzelni, milyen oroszl\u00e1nszag terjengett, ha \u00e9ppen nem voltak nyitva az ablakok. Kaptunk is \u00e9rte rendesen, minden tan\u00e1rt\u00f3l. El\u0151vett\u00e9k az \u00f6sszes eszk\u00f6zt, amivel csak harcba tudtak sz\u00e1llni, kioktattak, kiab\u00e1ltak, fenyeget\u0151ztek, minden eredm\u00e9ny n\u00e9lk\u00fcl. A v\u00e9g\u00e9re maradtak a sz\u00fcl\u0151knek \u00edrt, kedvesnek \u00e9ppen nem mondhat\u00f3 \u00fczenetek..... \u00cdrtuk is a be\u00edr\u00e1st magunknak ser\u00e9nyen, hogy nekik csak szign\u00f3zni kelljen. \u00c9s a tornazs\u00e1kok maradtak a dobog\u00f3 alatt....<\/p>\r\n
M\u00e9cs tan\u00e1r \u00far nem fenyeget\u0151z\u00f6tt, kiab\u00e1lni sem igen szokott, a be\u00edr\u00e1sr\u00f3l is volt egy saj\u00e1tos, nem t\u00fal j\u00f3 v\u00e9lem\u00e9nye, t\u00fcrelme is hat\u00e1rtalan, b\u00e9k\u00e9ben teltek az orosz\u00f3r\u00e1k. \u00a0Eg\u00e9szen addig, am\u00edg a hat\u00e1rtalan t\u00fcrelemnek \u00a0v\u00e9get nem vetett a tavaszi naps\u00fct\u00e9ssel \u00e9rkez\u0151, \u0151sz \u00f3ta zavartalanul \u00e9rlel\u0151d\u0151 iszonyatos sajtszag, ami meg\u00e1ll\u00edthatatlanul bor\u00edtotta be az oszt\u00e1lyt, minden szell\u0151ztet\u00e9s ellen\u00e9re.<\/p>\r\n
Bej\u00f6tt, meghallgatta a hetest, azt\u00e1n sz\u00e9p halkan megk\u00e9rt k\u00e9t fi\u00fat, vegye le a dobog\u00f3r\u00f3l a tan\u00e1ri asztalt. Az oszt\u00e1lyban a szok\u00e1sos morajl\u00e1s, senki nem sejti mi j\u00f6n ezut\u00e1n, akik figyelik az esem\u00e9nyeket, kezdenek az ellen\u0151rz\u0151 ut\u00e1n kotorni, hogy be\u00edrhass\u00e1k maguknak a leg\u00fajabb tan\u00e1ri \u00fcdv\u00f6zletet a kedves sz\u00fcl\u0151k fel\u00e9.<\/p>\r\n
De nem ez j\u00f6tt, hanem sokkal rosszabb. Miut\u00e1n a dobog\u00f3r\u00f3l leker\u00fclt az asztal, a k\u00f6vetkez\u0151 l\u00e9p\u00e9sben a dobog\u00f3t kellett felemelni\u00fck a fi\u00faknak. A tan\u00e1r \u00far lehajolt \u00e9s k\u00e9t ujj\u00e1val kiemelt egy szatyrot az \u00a0undor\u00edt\u00f3, szutykos halomb\u00f3l. Na itt kezdhetett el az unottan repked\u0151 l\u00e9gy \u00a0sz\u00f3l\u00f3zni, mert ett\u0151l a perct\u0151l csak az \u0151 n\u00f3t\u00e1z\u00e1sa hallatszott.<\/p>\r\n
Ahogy eml\u00e9kszem , leveg\u0151t sem vett senki, csak dermedten rem\u00e9lte, m\u00e9g azel\u0151tt els\u00fcllyed sz\u00e9gyen\u00e9ben, miel\u0151tt a tan\u00e1r \u00far mosolyogva a kez\u00e9be nem adja a saj\u00e1t kis moty\u00f3j\u00e1t. H\u00e1t, ez nem siker\u00fclt senkinek.... Mindannyian \u00e9gt\u00fcnk, mint a rongy. Egy hangos sz\u00f3, egy rosszall\u00f3 megjegyz\u00e9s nem hangzott el. Miut\u00e1n az d\u00edjkioszt\u00f3 v\u00e9get \u00e9rt, a hely\u00fckre ker\u00fcltek a dolgok \u00e9s az \u00f3ra megtartatott, ahogyan m\u00e1skor is.<\/p>\r\n
A szatyrok aznap haza\u00e9rtek, a cuccok kimos\u00f3dtak, majd a k\u00f6vetkez\u0151 haszn\u00e1lat ut\u00e1n \u00fajb\u00f3l visszaker\u00fcltek a hely\u00fckre. Ment is minden \u00fagy \u00a0mint r\u00e9gen, tan\u00e1ri kar toporz\u00e9kol, kiab\u00e1l, fenyeget, di\u00e1k nyegl\u00e9n v\u00e1llat von, vagy be\u00edr\u00e1st visz haza, cucc marad.<\/p>\r\n
De nem M\u00e9cs tan\u00e1r \u00far \u00f3r\u00e1j\u00e1n. Mert ha \u0150 j\u00f6tt, an\u00e9lk\u00fcl hogy sz\u00f3lnia kellett volna, a dobog\u00f3 alatt mindig \u00fcress\u00e9g teremtetett. Pedig nem toporz\u00e9kolt, nem fenyegetett, nem ellen\u0151rz\u00f6tt folyton \u00e9s \u00a0nem b\u00fcntetett.<\/p>\r\n
Egyszer\u0171en csak azon a \u00a0b\u0171zterhes, tavaszi d\u00e9lel\u0151tt\u00f6n kiv\u00edvta mag\u00e1nak a b\u00fcd\u00f6s kamaszok odaad\u00f3 tisztelet\u00e9t. Ennyi.<\/p>","type":"rich"}