Először a nagyfiú ment el, a szerelme után. Nagyon nem akaródzott itt hagyni a családot, barátokat a kisváros viszonylagos nyugalmát, de mint tudjuk a szerelem nagyon erős, úgyhogy hosszas hezitálás után mégis útnak indult.
Anyja – mint az anyák általában – aggódott érte, de belül kicsit büszke is volt fiára, aki elment az álmai után. Lett munkája, jó fizetése, szabadidejében utazgatott, felfedezte új hazája szépségeit. A honvágyról egyre ritkábban esett szó, a beszámolók egyre inkább azt sugallták, ő ide már csak látogatóba fog járni.
Élvezte, hogy napjai nem csak a munkáról és a kifizetett csekkekről szólnak. Kiszámítható és tervezhető, új élete teljesen megváltoztatta, nyitottabb és magabiztosabb lett, tudta mit akar és azt, hogy érheti el.
Időközben a húga és annak barátja is úgy döntött, kipróbálja sikerül-e nekik is felépíteni közös életüket a szülőktől távol. A testvéri segítség jól jött, egyszerűbbé tette a váltást.Voltak nehézségek, akadtak rosszabb napok is, de viszonylag hamar kialakult az ő életük is, már segítség nélkül is megálltak a lábukon.
A legkisebb fiúnak, még érettségi előtt megvették a repülőjegyet, hogy a vizsgák után azonnal indulhasson.
A szülők itt, a gyerekek a világ másik felén… Meddig lehet ezt bírni?
A következő repülőjegy az apa nevére szólt, aki fiatalos lelkesedéssel és hatalmas energiával látott neki az új feladatnak. Újra kellett építse az életét, hogy megint együtt lehessen az egész család.
Az anya maradt már csak itthon, dolgozott reggeltől estig, hogy ne kelljen gondolkoznia.Egyedül élt a hatalmas családi házban, aminek minden szeglete közös emlékeket hordozott. Párszor volt látogatóban a családnál, egyre nehezebben jött vissza, hisz otthon ott van az ember, ahol a családja.
Eltelt pár év, mióta az első jegyet megvették, és most jön az utolsó. Már ő is számolja a napokat az indulásig. Még elintéz ezt-azt, összepakolja a holmikat, amit vinni akar. Elültet a kertben pár virágot, hogy szép legyen, mint eddig minden nyáron, bár ez a nyár már teljesen más lesz, mint az edddigiek.
Itt hagy házat, hazát és elmegy messzire, ahol megélheti az életét, ahol boldog lehet, mert itt már nem az.
Az utcából többen elmentek, a városba sokan csak látogatni jönnek haza, az országot rengetegen itt hagyták. Üresek a házak, hiába várják a lakóikat, akik elmentek, mert egy életük van és azt tartalmasan, szépen, anyagi biztonságban szeretnék megélni.
Az ő unokáik már nem itt születnek, nem itt tanulnak és dolgoznak, lehet magyarul is alig tudnak majd…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: