Lukafalon

Elbúcsúzott a fiútól, alig várta hogy hazaérjen. Nagyon nehezére esett megígérni, hogy semmi hülyeséget nem fog csinálni a bukás miatt, mert tudta hogy hazudik. Gyorsan nyomott egy búcsúpuszit és felszaladt a lépcsőn. Ilyenkor senki nem szokott itthon lenni, bőven lesz idő mindenre, amit eltervezett. Kinyitotta az ajtót, megcsapta az otthon illata, könnybe lábadt a szeme… Tovább »

Először a nagyfiú ment el, a szerelme után. Nagyon nem akaródzott itt hagyni a családot, barátokat a kisváros viszonylagos nyugalmát, de mint tudjuk a szerelem nagyon erős, úgyhogy hosszas hezitálás után mégis útnak indult. Anyja – mint az anyák általában – aggódott érte, de belül kicsit büszke is volt fiára, aki elment az álmai után…. Tovább »

Hatalmas plakáton vastagon szedve szerepelt ez a szó, alig vártam, hogy az idő elrongyolja és elmossa az eső… Egy régi történet  jutott eszembe róla, amit most el is mesélek. Gimnazisták voltunk akkoriban, büdös kamaszokként is emlegetik ezt a korosztályt néha. Vagy haragból, vagy csak tényszerűen. Haragként néha még enyhe is a kifejezés, tényszerűen viszont eléggé orrfacsaró, főleg tornaóra… Tovább »

Most lett elég, most már muszáj szólnom nekem is. Képtelen vagyok többet benyelni abból, ami elborítja az életünket, bárhogy is kapálózunk ellene. Mert kapálózunk, remélem… Kezd nagyon nem tetszeni a körülöttem lévő világ… a világ, amibe gyerekeinket is vendégül hívtuk. Mindenki panaszkodik, hogy mennyire nehéz, meg  mennyire rossz manapság az élet. Sajnos ezek a sirámok megmaradnak a víz… Tovább »

Ezzel a mondattal először akkor találkoztam, amikor egy nagy multinál dolgoztam gyakornokként, és engedélyt kértem egy nyilvánvalóan túlbonyolított, időfaló munkafolyamat egyszerűbb és gyorsabb megoldására. Már akkor kialakult a véleményem ezekről a fentről szervezett ügyekről, ami azóta sem változott, csak időnkét nyomnak egy frissítést rá. Persze odafentről. Az utolsó frissítést ebben a témában a múlt héten kaptam… A nap szépen süt,… Tovább »

Ülök az ablaknál és bámulom a fenyőfa szélben táncoló ágait. Hosszú ideje, üres fejjel csak nézek ki a fejemből. Ezer dolgom lenne, de képtelen vagyok koncentrálni rájuk. Most éppen érted izgulok… Álmomban megint érettségiztem, hallottam, ahogy valaki kimondja a nevem, valahol nyekeregve kinyílik egy ajtó, ahová be kell mennem és számot kell adnom az eddig összeszedett… Tovább »