Nőnek a gyerekek, és eljön az idő, amikor összepakolja mindenét, máshol hajtja álomra a fejét, és attól a naptól kezdve nem lakik otthon. Az ember kicsit szomorú, kicsit büszke, kicsit aggódik és nagyon nehezen szokja új életét.
Az első időben még fel sem tűnik a helyzet véglegessége, hiszen kirándulni, pár napra elutazni mindenki szokott, néhány kamasz esetében még üdítőleg is tud hatni hiányuk megtapasztalása, a szülő-gyerek kapcsolat átértékelésére.
Megy minden a maga megszokott útján, a szennyes ruha kimosódik, a szobát ugyanúgy szellőztetjük, a kukát is kiürítjük, ha már úgyis arra járunk. Néhány, a földön heverő holmi is a helyére kerül, hisz nem tart semeddig, kezd előbújni a szoba a rumli alól…
Pár nap elteltével, azonban érződni kezd valami nagy változás történt… Az összehajtogatott ruha nem fogy a polcról, ha mégis, akkor nem termelődik helyette a szennyes kupac itt, meg ott. A kuka körül sem halmozódik a beleszánt, de mellésikeredett ez meg az, hajszálakat sem találok már sehol lazán szétszórva…
A legbiztosabb jel, hogy a fürdőszobai tükrön, a gyerek fogmosási szokásaira utaló fogkrém pötty sincs már.
És ez az a pillanat, amikor leesik a tantusz, alighanem apuskát és anyuskát kímélendő, a legkisebb nem hagyományos módon elköltözött itthonról, hanem finoman elszivárgott.
Gondosan figyelt rá, hogy először a hétvégi hiányát szokjuk meg, aztán a nyári szünetben a 12 órás munkájával folytatta a sort. Mire eljött az ősz, már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy itthon csak vendégségben lesz ezután. Sűrűn látott, mindenről részletesen mesélő, jó éjt telefonálást ki nem hagyó, szárnyát próbálgató vendég.
Van, hogy több órát is ránk tud szánni drága idejéből, olyankor felméri, bírjuk-e, akarjuk-e a nyüzsgést, amit jelenlétével magával hoz, mint egy forgószél. Panaszom hallgatva az ő lakatlan szobájáról, gyorsan életet lehel belé, újból szétszór ezt, azt.
Majd elviszem – mondja, aztán elviharzik, hisz rohannia kell.
És a szobák tényleg élettelenek, hiába van még bennük pár személyes holmi, hiába érezni az onnan kiköltözött gyerek illatát, a gyerekkor már elillant belőlük, már csak vendégszobák…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: