Süket fülek…

Hallom amit mond, ismerem a szavakat, felfogom a mondatait, és mégsem értem. Kérem ismételje meg, hátha akkor… Nagyon figyelek, nagyon akarom érteni őt és mégsem megy. Párszor próbálkozunk, kedvesen kérdezünk, kapunk egy újabb választ, arcunkon látszik, hogy ez még mindig nem jött át, még mindig  nem értjük. Ő legyint, mindegy…. hosszú, nem is érdekes mondja lemondóan.

Én még próbálkoznék, de ő már bezárt, témát vált, inkább a hétköznapok semmiségeiről mesél, miközben mindketten tudjuk, azt kéne megbeszélnünk, mert az sokkal fontosabb, mint az időjárás vagy a napi politika.

Meddig lehet fiókba zárva, kibeszéletlenül hagyni azokat a dolgokat, amikről nehéz beszélni? Mikor jön el az a pont az életünkben, hogy bizonyos emberekkel, már nem is beszéljük meg azokat a dolgokat, hanem azonnal mennek a fiókba, zár alá?

És mi lesz így a kapcsolatokkal? Mi lesz, ha megelégszünk a nyilvánvalóan üres mondatokkal, először csak mert sietünk, vagy nem is figyelünk igazán, aztán észre sem vesszük és rutinná válik. Meddig hozható vissza a beszélgetések tartalma, mikor ürülnek ki végleg a mondatok? Lehet-e élni sokáig egymás mellett ebben a légüres térben?

Miért nem tudunk hosszasan őszintén beszélgetni? Beszéd panelok helyett, miért nem azt kérdezzük, ami valójában érdekel? A kérdésre a választ sem árt megvárni, hiszen ha  egy kérdésre illik válaszolni, akkor illik azt odafigyelve meg is hallgatni.

Ha ezekre a dolgokra nem figyelünk, észre sem vesszük és kiürülnek a mondatok, minden kérdés és minden válasz egyformán üresen kong majd. Tudunk beszélni, de nem beszélgetünk, a fülünk képes a hallásra, de nem hallgatjuk meg a másikat.

Az idő telik, az évek mennek, és felnő egy nemzedék, aki nem tudja, hogy a szemkontaktus fontos,  nem baj ha nem egyformán gondolkodunk, az sem baj, ha vitatkozunk és az sem tragédia, ha nem sikerül egyikünknek sem meggyőzni a másikat.

Van hogy az alma egyik fele piros, a másik meg zöld, amíg nem látjuk mindkét oldalát meg lehetünk győződve a saját igazunkról, és nem értjük a másik álláspontját. A tisztánlátáshoz venni kell a fáradtságot, és több szempontból kell megvizsgálni a dolgokat, aztán dönteni. Azt is úgy, hogy ne marjunk másba, tartsuk tiszteletben az ő véleményét, különben hogy is várhatnánk el tőle ugyanezt?